Régebben maximum a kedvenc könyvemet olvastam el többször is. Nem vonzott, hogy újraolvassak egy történetet, aminek tudom a folytatását, befejezését. Egy ideje viszont elkezdtem elővenni a régen és a nem is olyan régen olvasott könyveket. És nemcsak, hogy élvezem és új színben látom, de néha kifejezetten önismereti vonalakat is hordoz az újraolvasás élménye. 

Most éppen Ottlik Géza Iskola a határon c. regényét olvasom újra, immár harmadszor. Először tinédzserkoromban olvastam, inkább a leendő férjem kedvéért, akiben már akkor mély nyomot hagyott a katonaiskolában nevelkedő fiúk története. Akkor számomra tényleg csak egy történet volt, tényszerű visszaemlékezés a gyerekkoruk végére, ahogy mostanában mondják “felnövéstörténet”. Sajnáltam és irigyeltem is a szereplőket, hogy bele kell szokniuk egy merev és sokszor értelmetlen szabályok szerint működő rendszerbe, mégis  életreszoló, mély barátságot nyernek cserébe. 

Másodszor húszas éveim végén vettem kézbe Ottlik regényét, és inkább a zárt iskolai közösség rendjének egész társadalmunkra vonatkoztatható párhuzamai kötötték le a figyelmemet. 

Harmadszor most nyáron fogtam bele a gyorsan felnőtté érő kiskamaszok sztorijába, és – bár még nem értem a végére – két elgondolkodtató fókuszt hoz bennem elő. Az egyik a kapcsolatok világa, ami a bentlakásos iskola zárt rendszerében és egyébként  az őket körülvevő civil életben fonódik szorosra vagy éppen lazul el egészen, és ezzel párhuzamosan megteremt egy sajátos kommunikációt, ami örökre elkíséri és akár újra a múltba is repíti a főhősöket. A másik fókusz pedig, hogy mennyi valóság, mennyiféle észlelés létezik még hasonló hátterű, hasonlóan gondolkodó emberek körében is. Az Iskola a határon különösen jól mutatja ezt meg, mert nyíltan kimondva is eleve két szereplő emlékeiből – valóságából – van összegyúrva a történet, de ezen felül az elbeszélő maga is gondol egyet időnként, és ugyanannak a pár napnak az eseményeiből mást emel ki, célzottan más valóságot tárva így elénk. 

Igazán izgalmas volt felismerni, hogy egy-egy szöveg elolvasása és újraolvasása micsoda önismereti túra tud lenni. Ahogy ránéztem a három különböző időpont számomra kiemelt témáira, rögtön megértettem, hogy az egyes időpontokban miért ezek voltak a legfontosabbak nekem, és kíváncsian várom, hogy mondjuk tíz év múlva mit fognak nekem üzenni Ottlik mondatai.