Tudom, elcsépelt mondat, de tényleg olyan sokféle család létezik, függetlenül attól, hogy hány felnőtt vagy gyerek él benne, vagy attól, hogy van-e közöttük vér szerinti kapcsolat vagy nincs. Bár fiatalon a legtöbben konkrét álmokkal futunk neki a családalapításnak, és bízunk benne, hogy a mi szép kis családunk majd örökké fog tartani, annyi minden jöhet közbe, és egyszer csak ott találjuk magunkat egy szétesett családban, megbántva, esetleg önsajnálatba merülve és azon küzdve, hogy mégis valami működő életet hozzunk ki az egészből.
Amikor egy kisgyermekes család szétesik, akkor sajnos sok szenvedés van már a hátuk mögött: veszekedések, válás, feszült egyezkedés, esetleg betegség vagy baleset és egy túl korán elhunyt szülő. Így vagy úgy, de egyszülős család lettek. A rendszer egyensúlya megbillent, és a szülő nap mint nap küzd, hogy valahogy megtartsa. Sokszor úgy tűnik, hogy így sosem lehetnek kerek, egész, ha úgy tetszik normális család. Ám remélhetőleg eljön az a pont, amikor valami átfordul, megszületik a szándék a változásra, mert elhiszi, hogy lehet még kiegyensúlyozott családja. Akár egy másik egyszülős családdal vagy gyereket nem nevelő új társsal együtt, akár egyedüli szülőként újrateremtve valamilyen különleges és színes egységet, de megélheti, hogy bár nem a gyerekkori álma valósult meg, mégis sikerül boldog családi életet biztosítania saját maga és gyermekei számára. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, az elhatározás csak az első lépés, sőt sokszor nem is fogalmazódik meg tudatosan a változtatás igénye, hanem egyszerűen azt venni észre, hogy muszáj máshogy működtetni a hétköznapokat, különben minden szétesik.
Nagyon sokféleképpen alakulhatnak a családi történetek, de mindenképpen előnyös, ha megkeressük azokat a pontokat, amiktől mi újra családnak tudjuk érezni magunkat. Ehhez előbb el kell tudni engedni a tankönyvi álomcsalád képét, és ha ez sikerül, akkor komoly energiák szabadulhatnak fel bennünk, hiszen immár nem köt semmilyen társadalmi elvárás, innen kezdve már mi alakíthatjuk ki a saját kereteinket. És természetesen marad sok kötöttség így is, hiszen sem az anyagiaktól, sem a szűkebb közösségektől nem szakíthatjuk el magunkat teljesen, de a belső szabályokat, szokásokat, elvárásokat mi írjuk újra, pontosabban – ideális esetben – az összes családtag közösen.
Számos helyen tud összeérni a munkámban az egyéni segítő beszélgetés nyeresége és a mediáció módszere, ebből az egyik legörömtelibb, amikor új családok alakulását kísérhetem végig, legyen az mozaikcsalád vagy egy, a gyerekeivel egységbe rázódó egyedülálló szülő. Arra bíztatlak, hogy ha úgy érzed, van mit javítani a családodon belüli hangulaton vagy több tudatosságot vinnél a rendszeretekbe, akkor keresd meg saját egyéni megoldásodat, és tedd meg a legfontosabb lépést ahhoz, hogy elégedetten mondhasd: “Ők az én családom!”
